Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Történelmi érdekességek

2019.12.12

 

Első női szavazó Angliában


Lily Maxwell egy manchesteri szavazófülkében adta le szavazatát a liberális párti Jacob Brightra 1867. november 26-án. Az esemény történelmi tetté vált, hisz akkoriban a férfiaknak is alig néhány százaléka rendelkezett szavazati joggal Angliában. Lily Maxwell, aki egy konyhai cikkeket forgalmazó kisbolt özvegy tulajdonosa volt, adminisztrációs hiba következtében került a választói névjegyzékbe. A liberális jelölt bátyja, John Bright és az egyik első szüfrazsett, Lydia Becker együttesen biztatta Lily Maxwellt, hogy próbálkozzon a szavazással a parlamenti pótszavazáson. John Bright, a körzet korábbi képviselője a női szavazati jog lelkes támogatója volt. Lydia Becker próbaügyként tekintett a véletlen szülte szavazási lehetőségre. Az 1867-es év a II. választójogi reform és az első női tömegtüntetések miatt amúgy is mozgalmas volt a formálódó szüfrazsett mozgalom életében. Becker szervezetet alapított a női szavazati jog kiharcolásáért ebben az évben.Lydia Becker el is kísérte Lily Maxwellt a szavazásra. A választási bizottság előtt azzal érveltek, hogy Maxwell megfelel a vagyoni cenzusoknak, mivel tulajdona van és adófizető.A sikeresen leadott voks óriási lelkesedést váltott ki a nők jogainak kiszélesítését pártolók körében. A következő évben megrendezett országos választáson legalább egy tucat nő adta le hasonló körülmények között a szavazatát.Ennek ellenére Lily Maxwell szavazatát és a többi női voksot polgári peres eljárásban érvénytelenítették 1868-ban. Jacob Bright, aki megnyerte a választást, a nők védelmezőjeként vonult be a törvényhozásba. Róla és női szavazójáról több gúnyos és támogató hangvételű újságcikk és vers jelent meg a korabeli angol sajtóban.

"Elsőként nők és a gyerekek"

Annak a mentési eljárásnak a parancsa ez, amely a nőket és a gyermekeket elsőbbségben részesíti a mentőcsónakok használatakor.

Az „elsőként a nők és a gyermekek” mondat az angol először a Birkenhead hajó elsüllyedése után látott napvilágot nyomtatásban. A hajó Dél-Afrika partjainál süllyedt el 1852-ben. A legénység és a fedélzeten lévő katonák szinte egytől egyig hullámsírba vesztek, míg az asszonyok és kiskorúak megmenekültek.

Az első ejtőernyős ugrás!

A francia André-Jacques Garnerin 1797-ben hajtotta végre az első ejtőernyős ugrást a párizsi Parc Moceaux-ban. A francia ejtőernyős úttörő régóta foglalkozott a magassági ugrás gondolatával. A 1780-as években Loius-Sebastian Lenormand kísérletezett hasonló konstrukciókkal, de Garnerin volt az első, aki egy hőlégballonból, közel ezer méteres magasságból, merevítés nélküli, ernyő alakú szerkezettel hajtott végre sikeres ugrást. Garnerin, aki a francia forradalmi hadsereg légügyi tisztjeként osztrák fogságba került, három évet raboskodott Buda várában. Itt tökéletesítette elképzeléseit, titokban ejtőernyős szökést tervezett. Végül a Marie-Antoinette és XVI. Lajos lányáért, Mária Terézia Sarolta hercegnőért cserébe kiadott francia főtisztek között szabadult 1795-ben.

Lánya, Elise Garnerin volt az első női ejtőernyős. André-Jacques Garnerin egy új ejtőernyő tesztelése közben vesztette életét 1823-ban.

Grande Armée és a tifusz

Napóleon hadserege, a Grande Armée 1812-ben vállalkozott a legnagyobb szabású hadjáratára, amikor a cári Oroszország ellen vonult háborúba. A hatalmas akció a legnagyobb vereséget hozta Napóleonnak, ami nagyban hozzájárult hatalma összeomlásához. Számos tényező vezetett a Franciaországot kivéreztető vereséghez. Az oroszok „felperzselt föld” taktikája és gyors hadseregszervezése, a hosszúra nyúlt utánpótlási vonalak és a kedvezőtlen időjárás, sár, hó és fagy mellett a tífusz volt az első tényező, ami tizedelni kezdte a hozzávetőleg hatszázezres hódító sereget.

Egy amerikai kutató, Stephan Talty egy 2001-ben kezdődött kutatás eredményeit publikálta most. Vilniusban, Litvánia fővárosában egy tömegsírt tártak fel, amely kétezer francia és szövetséges katona földi maradványait rejtette. A sírban talált fogakon elvégzett DNS-vizsgálatok szerint a katonák tífuszban hunytak el. Akkortájt a betegséget háborús ragályként emlegették, mert tömeges előfordulása a hadseregben volt megfigyelhető. A betegséget a tisztálkodás hiánya miatt elszaporodó paraziták terjesztették. Mivel a Grande Armée a hadjárat 5. napján, 1812. június 28-án foglalta el Vilniust, kijelenthető: az először támadó ellenség a járvány volt. A kutató szerint a hadjárat első hetében naponta legalább hatezer katona kapta el a tífuszt. A kb. hatszázezres Grande Armée-ból alig húszezren hagyták el 1812 decemberében Oroszország területét.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Bartha Ádám

adamba20@gmail.com


Archívum

Naptár
<< Január / 2020 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 7272
30 nap: 381
24 óra: 6