Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Retró kaják

2019.12.11

Tízórai:

Briós (néha cukrozott tetejű, néha sima, néha mazsolás néha megint csak sima...); Lekvárosbukta (hatalmas nagy, és nem cukrozott, nagyon jó volt), kalács (néha vajazva), kakaós kalács, mazsolás kalács, sima vajas kenyér, zsíros kenyér, néha kombinálva szalámival, kolbásszal, sonkával, párizsival, felvágottal, szalonnával....; lekváros kenyér, húskrémes kenyér, májkrémes kenyér, néha csak sima vajas zsömle vagy kifli dobozos kakaóval vagy iskolatejjel...., zsíros kenyér pirospaprikával megszórva..., kőrözöttes kenyér (vajkrámes kenyér - szerintem ezt is máshol ettem...), szalonnadarabos kenyér (vagy éppen sima darabos kenyér teavajjal....
Ital: általában tea, amit kegyetlen jól csináltak, iható volt rendesen a menzához és kommersz minőséghez képest (és egyébként is); és gyakori volt a tej (sokszor cukros), kakaó, és a tejes kávé. Mindez műanyag kancsóban (a tanároknak üvegkancsó járt), műanyag pohárban kaptuk, és kicsit műanyag íze is volt, de nem is volt olyan rossz. Manapság, boltban méregdrágán vettem már olyat (kávé, tej, kakaó, tejeskávé...), ami konkrétan ihatatlan volt. Tehát nem volt semmi baj azzal a régi menzás itókával (szerintem).

Ebéd (főbb dolgok):
Levesek: gyümölcsleves (borzalom, főleg a málott gyümölcskompótok ejtették gondolkodóba az embert evés közben....), paradicsomleves betűtésztával (mennyit szórakoztunk vele; emlékszem szavakat raktunk ki a betűkből, de folyton elúsztak. Én baromi türelmetlen lettem egy idő után, és késszel próbáltam visszahesegetni az úszkáló betűket....), néha metélttel, sima húsleves, galuskával, savanyú káposztaleves, rokfortos leves, frankfurti leves (a virslikarikák kivégzése volt ennél a fogásnál az első és fő mozzanat), sima krumplileves, zöldségleves, vagy éppen gombás leves, bableves, gulyásleves (ill. annak mondott zsíros mégis kissé íztelen lé.), galuskás (vagy valamilyen grízes) leves, borsóleves, lencseleves, tojásleves, húsgombócos leves, zellerleves pirított zsömlekockákkal....

Klasszikusok:


Tejbegríz (kakóporral, néha fahéjjal); egész változatosan lehetett enni. Néha simán, ahogy jött, szép sorban, néha összekavartuk, és ocsmány hányás-színe lett, de imádtuk, déha csak félig kavartuk össze, néha pedig mintásra....
Tejberizs: mazsolás őrület. Ált. sima, de néha arra is szórtak kakaót vagy lekvárt. Ez ritka volt nagyon....
Túrógombóc, vagy túrós gombóc jól megporcukrozva, fahéjjal, vagy kakaóporral (vagy csak simán porcukorral); szilvásgombóc, lekváros gombóc, lekváros derelye (mind az előbbi feltétekkel szórva, néha simán porcukorral ezek is....)
Grízes tészta,

Piskóta, avagy piskótakocka (mazsolás) csokiöntettel, néha vaníliás öntettel vagy sodóval: Ó, az a csokoládéöntet.... Ez mindenki kedvence volt (legalábbis senki nem panaszkodott rá, és kinyaltuk a tálat is). Baromi kis adag volt ez nekünk, mindig meredten bámultuk azokat, akiknek még volt a tányérjában....
Főzelékek (lencse, bab - vajbab, zöldbab, sima bab - borsó, lencse, répafőzelék, finomfőzelék - jaj de finom volt - tökfőzelék, töltött káposzta, paradicsomos káposzta, káposztás-hús, székely káposzta, rakott káposzta, rakott kelkáposzta, rakott krumpli, krumplifőzelék (babérlevél darabkákkal, de isteni volt), töltött paprika, lecsó.....és még sorolhatnám...): Imádtam a főzelékeket. Néha pörkölttel és egy kis adag isteni szafttal, néha valami darab hússal (fasírt, rántott hús, főtt hús, máj, vagy akármilyen hús....), néha meg egyéb hozzávalóval adták (pl. paradicsomos káposzta kis tejfelell, darált hússal, egyéb főzelékek szalonna darabkákkal, vagy virslivel..., főtt tojás, sajt, vagy éppen porcukor (mákos, diós és egyéb édes kajákhoz....)
Tarhonya: szintén alap és klasszikus. Isteni husidarabok voltak benne. Nagyon jól meg tudták csinálni. Otthon soha nem sikerült olyanra, mint a menzán.... (bár ahogy mondani szokták, a nyál, vagy egyéb váladék adja a bukéját a menza kajának.... bocsánat :-) ez van).
Barnarizses hús: alapvetően rizses hús, ami szintén finom kocka-husokkal volt gazdagítva.... Néha barnarizses húst kaptunk. Eszetlen finom volt.....
Reszelt máj (mindig így mondtuk) de valójában resztelt máj, vagy sima máj (sütve, főzve, panírozva, fincsi levével, isteni szaftja van, de szárazon is elpusztítom....) (krumplival, néha rizzsel, tésztával; de legtöbbször krumplival). Emlékszem mindenki utálta. Egy két ember megette, és azt hiszem egyedül én szerettem. De nagyon. Mindig mindent meg kellett enni, ezért amikor a többiek meghallották, hogy szeretem, mindenki a tálamra rakta az adagját. Egy nagy kupac máj termett a tányéromon. Mind megettem. Persze mindig gyors voltam evésben, de ettől egy cseppett belassultam. A kajálás vége felé a tanár (aki nem sejtette, hogy mi a történet), le is szidott, hogy már mindenki végzett, egyedül én tötymörgök még. Most rám kell várni?? Hát ez van, mondtam teli szájjal.... Na akkor meg azért jött a szócséplés.... A máj isteni. Májkrém, máj... Máj főzve, rántva, sütve, vagy akárhogy elkészítve. A szívem csücske. :-)
Húsgombóc, valamilyen paradicsomos szósszal leöntve, vagy melléöntve: ezt sem lehetett elrontani. Ha fasírt volt, az is istenire sikeredett mindig, csakúgy mint a töltött hús (comb), de a 3-4 darab kicsi húsgombóc paradicsomszósszal nagy becsben volt tartva mindig. Mellé legtöbbször sima főtt krumpli (flancosabban: burgonya, parasztosabban: kumpri) volt, ált. törve, néha hosszába vágva esetenként meg is sózták, ünnepnapokon petrezselyemmel is bolondították....
Vadas: a kis krumpligombócók, és a mártás.... na meg a hús. Krokett akkoriban még nem volt 
(vagy csak mi nem találkoztunk vele), de erősen olyan hatást keltett. A burgonyagombóc szépen elfogyott, a mártást azzal itattuk, de soha nem volt elég. Így kenyérrel töröltük ki a tányért (a legtöbben a csücsökre vadásztak....)
Különféle főtt tészták (nokedli, avagy galuska; kagylótészta, makaróni, spagetti, de legtöbbször csavarostészta, és egyéb alakú tészták) pörkölttel: ezek is nagyon finomak voltak.
Gombapörkölt, marhahúsos pörkölt (elrágni nem lehetett), disznópörkölt, néha disznósajt (isteni a disznósajt), körömpörkölt, kocsonya, baromfipörkölt, pacal (csak úgy simán, az borzalmas volt: ha az volt heves irány a kenyereskosárhoz tankolni....); tehát a különféle pörköltek, mártások kombinációja volt pl. izzsel (néha rizibizi), krumplival (főzve, sütve, krumplipüré, sült krumpli, tört krumpli néha kis petrezselyemmel szórva.....), tésztával, vagy éppen valami főzelékkel....
Rizs avagy rizi-bizi (a fincsi rizs, kukoricával, répával, borsóval... és még valami volt, de mindig máshogy adták a rizi-bizit. Néha gomba is volt benne....) töltött hússal vagy fasírttal (vagy időnként valami fasírtszerű egybehússal (a Hortobágyi húsos palacsinta és a Bélszínroló!!! Ezek ritkák és megbecsülendő dolgok voltak - ma is azok). Bélszínrolót is ettünk egy évben egyszer, talán kétszer). A töltött hús néha felismerhetetlen volt, de néha lehetett látni rajta, hogy az valamikor egy baromfi combja volt.... Isteni finom volt....
Volt még káposztás tészta (természetesen sósan, kockatésztával), krumplis tészta, túrós csusza (szalonnadarabokkal ez is sósan; valaki édesen eszi, hát..... borzalmas), túróstészta mazsolával, lekvárral; palacsinta, mikor milyen töltelékkel (kakóval, vaníliával, lekvárral, túróval, legtöbbször sima kakóporral....); túrós kocka (tésztaszerűség. Főtt tészta darabok voltak benne. isteni volt. vízízű, de a porcukor felturbózta kicsit az ázott tésztát és mazsolákat....); valami édes galuska, ill. nudli. lekvárral, porcukorral. isteni volt a nudli....mákos guba, mákos tészta, lekváros tészta (csak úgy natúr), dejós diós tészta, néha kis lekvárral...
Desszert:
Nagy ritkán volt valami igencsak apró süti, az isteni volt. (Volt neki egy "becsületes" neve, de az már a múlt homályába vész.... De a sütire tisztán emlékszem hogy nézett ki....) Madártej is volt elvétve (néha sima vaníliás tej, piskótadarabokkal...) Somlói galuska, arany galuska, tiramisu (ritka volt nagyon), császármorzsa, (Somlóit és tiramisut talán nem is a menzán ettem....), sima sütik, pudingok, a jó csomós puding de finom volt.... na és a mákos guba... És a fincsi Négerkocka (vagy Néger kocka), ez a süti különösen akkor bukkant fel, amikor valaki születés- vagy névnapja alkalmából hozott, és mindenki kapott néhányat (kis ivólével esetleg). A puncsos süti, és a dobostorta, csokitorta szintén ilyen alkalmakkor kerültek elénk....
Italok:
Általában víz, de néha ivólé. Az bizony ünnepnap volt. A műanyag kancsóban felkevert ivólé, amit hiába kevertek akármeddig, a "szárazanyag" ott volt az alján. Másodpercek alatt vált le, de a tanárok üvegkancsójában gyönyörűen lehett is látni, hogy a fele - olyan furcsa göbös szárazanyag - elvált és ülepedett megállíthatatlanul pillanatok alatt.... De imádtuk.

Uzsonna:
A napközis uzsonnákból gyakorta lehetett repetázni. Nem kaptunk egy karéj kenyeret, de a repeta által még több is jutott, ha többen hiányoztak... Előfordult a "száraz" ill. kiszáradt kenyér, de elropogtattuk. Leckeírás és "agyhalálállapot" után már minden mindegy volt. A zsíros kenyér hagymával (újhagyma, avagy póráhagyma) isteni volt, de lilahagymával is. Néha pirospaprikával és sóval megszórták, néha borssal, néha "natúr állapotban hagyma nélkül ettük a kissé száraz zsíroskenyeret. Húskrémes, májkrémes kenyér, lekváros kenyér, mézes (vajjal) kenyér (de mindegy volt, milyen feltét van a kenyéren: sós vagy édes egyre ment. Minden meg volt vajazva. A szelet kenyér, azon egy réteg vaj, és rá az aktuális feltét (lekvár, méz, húskrém, májkrém, párizsi, kolbász, szalonna, szalámi, sajt, sajtkrém... de első a vaj!!) A teavaj isteni volt, azt már szintén nem lehet visszahozni.... Még önmagában is ettük, olyan különleges és jó íze volt. Persze friss kenyérrel, zsemlével vagy kiflivel volt az igazi. Néha kaláccsal.). Tehát azt is mondhatnák, hogy ott volt a gyakori vajas mézes kenyér, lekváros (vagy jam-es) kenyér (néha az is vajjal turbózva, néha ki tudja, mivel tuningolva), májkrémes kenyér, vagdalt husos vagy húskrémes kenyér, fapados párizsis kenyér, felvágottas kenyér, sonkás, krinolinos, vagy éppezala felvágottas kenyér (iskolacsemege, vagy diákcsemege), kolbászos kenyér, sajtkrémes kenyér, vagy éppen sima sajtos kenyér (néha a kenyér helyett kifli vagy zsemle volt. Fő a változatosság).... Néha pedig a száraz kenyérdarabka mellé egy gerezd Medve sajtot kaptunk. Volt olyan elvetemült, aki rákente a kenyérre. A többség csak simán megette külön-külön, ahogyan az "ég küldte" nekünk. ... A túrós kenyérre is emlékszem. Néha sós túró néha édeskés túró volt a kenyéren. Néha az édes túrót még mazsolával is kombinálták. A sós túrót pedig időnként valamilyen felismerhetetetlen hússal (pl. szalonna, kolbásszerű hús stb....) De a leggyakoribb, hogy simán adták kombinációk nélkül. A kőrözöttes kenyér viszont lepipált mindent. Egyszer - talán egy kezdő konyhás ügyködött a kajánkkal - nagyon vastagon kaptuk a kőrözöttet. A többség örült neki. Aki nem, azon "segítettünk". Szépen megvékonyítottuk a feltétet, és elosztottuk, mert sokan kértek még. Az egy jó uzsonna volt..... A tojáskrémes kenyér még nagyon finom volt (valami pástétomszerű dolog volt, de erősen más, mint amiket ma lehet kapni - készíteni meg nem lehet házilag, hiszen soha semmi nem úgy sikerül, mint a jó öreg menzán anno....). Olyan is előfordult (igaz ritkán, tényleg csak egyszer-egyszer az egész sulisidőszakom alatt), hogy elfogyott a vaj vagy nem volt, nem kaptak feltéteket, de kenyér volt. Az ebédről maradt szafttal, ill. főfogás zsírjával meglocsolták picit a kenyeret, elkenték, és kész is volt az uzsonna. Talán egy alkalommal még "ebédmaradvány" se volt, így kissé száraz kenyeret ettünk (valaki sózva).
Néha kaptunk valami gyümölcsöt (alma, mandarin, banán.... de ez nagyon ritka volt; és még ritkábban joghurt is került a tízórais vagy uzsis menübe.... Ált. natúr, de valamilyen sima gyümölcsösre is emlékszem, bár lehet, hogy ezt is máshol ettem....). És egyszer talán kétszer egy évben kaptunk valamilyen bóvli olcsó szelet csokit is. Nagyon örültünk neki, és nagyon szerettük. Ha az aktuális csokit nem (annyira) szerettük, akkor is megettük. Ez van, és kész alapon. Olyasmi csokik voltak ezek mint pl. Sport szelet (a régi kicsi, papírcsomagolásos), Kapucíner, Szamba, Autósszelet.... vagy hasonló. De ezekkel talán ünnepnapokon voltunk megáldva (pl. szünet előtti utolsó nap) és gyanítom, hogy a termékek lejárat előtt voltak (vagy után, vagy ki tudja....), és emiatt volt a csokinap....
 
Mindezekhet soha nem volt ital, mindenki szerzett magának a csapból vizet, ha szomjazott, de igazából az uzsonna közvetlenül hazamenetel előtt volt, így nem fáradtunk ivással, inkább mielőbb felhúztuk a nyúlcipőt, és rohantunk, mint akit késsel kergetnek.....
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Bartha Ádám

adamba20@gmail.com


Archívum

Naptár
<< Január / 2020 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 530
30 nap: 335
24 óra: 14