Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karinthy Frigyes

2019.12.19

- Aranka, nekem agydaganatom van.

- Menjen már a hülyeségeivel, nem szégyelli magát? Mint egy elsőéves orvostanhallgató.

Az 1937-ben megjelent, Utazás a koponyám körül című regényében Karinthy Frigyes így írja le azt a feleségével folytatott párbeszédet, amikor hirtelen rá döbbenti vélt egyre gyakrabban előforduló rosszulléteinek okára. Amint azonban hamarosan kiderült, nem tévedett. Az írónál 1936-ban jelentkeztek az első tünetek: szédülés, hányinger, fejfájás és hallucináció. A sokáig halogatott kivizsgálások gyorsan világossá tették, hogy betegsége súlyos, azonnali műtéti beavatkozásra van szükség. Az operációt a kor egyik leghíresebb idegsebésze, Herbert Olivecrona egy stockholmi kórházban végezte el. Bár az akkori orvostudomány számára az úgynevezett éber agyműtét már egyáltalán nem volt ismeretlen – megfelelő altató hiányában nem is tudták volna máshogy elvégezni – itthon akkor értesült először ilyen típusú beavatkozásról a közvélemény, így aztán az esetből országos szenzáció, s egyben vezető sajtóhír lett. „A svéd sebész felnyitotta Karinthy Frigyes koponyáját, és beletekint az agyába” – írta a Magyarország, az Est és a Pesti Napló az író második feleségének, Bőhm Arankának telefonos nyilatkozata alapján számolt be az operációról, de akadt olyan lap is, aki azzal vádolta meg az írót, hogy így csinál reklámot magának. A műtét után magát csak tumoristának nevező író még lábadozott, amikor elkezdte írni betegségmemoárját, amely végül meghódította az egész világot. Lélektani, fiziológiai megfigyelései, a tünetek felismerésének és hárításának dokumentálása, az orvosok, barátok, ismerősök viselkedésének leírása új műfajt teremtett. A regény sikeréhez feltehetően hozzájárult, hogy Karinthy gyermekkora óta vonzódott a természettudományokhoz, egyetemi tanulmányait matematika-fizika szakon kezdte, a bölcsészkar mellett pedig sebészeti előadásokat is hallgatott. Talán ennek is köszönhető, hogy orvosi nézőpontból „rémbetegként” viselkedett, aki hol megkérdőjelezte, hol megmagyarázta, sokszor pedig éppen meghozta az orvosi döntéseket. Ébredése utáni állapotáról így ír: „(…) nekem estek, hogy azonnal feküdjek vissza. Ez nagyon elkeserített, és méltatlankodó ellenállást váltott ki belőlem. Úgy látszik, sértőnek találtam, hogy ítélőképességemben kételkednek. Először magyarázni próbáltam (meg voltam győződve róla, hogy összefüggően beszélek), hogy ez nemhogy ártalmas volna, de nagyon is helyes, statikai szempontból, mert a test különféle közlekedőcsövei egyensúlyban vannak. Látván, hogy szempontjaimat nem akarják méltányolni, rögtön átcsaptam illetékességem felsőbb rangjának védelmezésébe. Miután megállapítottam, hogy csupa nő van körülöttem, feleségemet is beleszámítva, karakterológiai fejtegetésbe kezdtem, melynek lényegét a női ész alacsonyrendűségéről kialakult véleményem képezte. Szavamat nem válogattam, mert alaposan méregbe jöttem. Mit értenek ehhez a nők?(…)” Talán nem túlzás azt állítani, hogy a svéd professzor, akit Karinthyék maguk között csak „a viking”-ként emlegettek, csodát tett. Az 1934-es keltezésű szakkönyvek ugyanis 75–80%-ra becsülték a koponyaműtéti beavatkozások halálozási arányát. Herbert Olivecrona az akkori idők legelismertebb sebészeként számon tartott bostoni Harvey Cushing tanítványaként lett a stockholmi idegsebészeti központ vezetője. Az orvos-beteg kapcsolatot a hűvös távolságtartás és a másik iránt érzett nagyfokú tisztelet furcsa elegye jellemezte: „(…) mikor Olivecrona bejön, forró hála önt el, valami nagyon szépet szeretnék neki mondani. De Olivecrona ezúttal mogorva és szűkszavú, siet, szórakozott. Még a tartalmában hízelgő nyilatkozatban is, ahogy az ajtóból visszafordul, türelmetlenséget és szemrehányást érzek ki. - Kicsoda ön a hazájában? - kérdi gyanakodva. - Elárasztanak levelekkel Magyarországból, melyben hölgyek és urak gratulálnak, hogy megmentettem az életét. (…)” Karinthy Frigyes világhírű memoárjából egy fontos momentum azonban kimaradt. 18 évvel betegsége felismerése előtt, első felesége, Judik Etel halálát követően ezt írta naplójába: „Úgy érzem, agyamban daganat képződött… nyomorék lettem egész életemre ...”. Az író a műtét után két évvel, 1938. augusztus 29-én, 51 éves korában hunyt el váratlanul agyvérzésben. A szakvélemények szerint agydaganata és az elvégzett műtét nem hozható összefüggésbe halálával. A diagnosztizált tumor az orvostudományban Lindaudaganatként ismeretes.

 
 

 

Profilkép


Elérhetőség

Bartha Ádám

adamba20@gmail.com


Archívum

Naptár
<< Január / 2020 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 2007
30 nap: 557
24 óra: 20